Nepomuki Szent János
szobra
Deutscher Pál, Pram András - ki ismeri ezeket a neveket? Még a tataiak
közül is csak kevesen. Ha ide soroljuk a harmadik nevet, Schweiger Antalét,
akkor már rémlik valami: szobrászok!
Nem! Ők hárman egyszerre jöttek Tatára 1768-ban, hogy Esterházy József
által alapított, de hat évig nem működő majolikagyárat újraindítsák. Holicsi
keramikusok voltak tehát. Csakhogy, Valaki észrevette, hogy Schweiger mást
is tud, nem csupán vitrinfigurákat formázni. Valaki észrevette, hogy bár
minden faluszéli hídnál áll egy Nepomukiszobor, a vizek városában még nincs
ilyen. Amikor ezek a felismerések találkoztak, megszületett a legszebb
tatai városkép egyike. Ettől kezdve természetes volt, hogy ott áll a szobor.
Jóval később jött Valaki, akit zavart ez az összké. "Bedobta a folyóba",
mint egykor azt a prágai püspököt. Aztán jött más Valaki, s a városkép
ismét kiegészült.
A szobroknak is megvan a maguk sorsa.
