Az első világháborús
emlékmű
"Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért" - olvashatjuk a talapzaton.
A költészet múzsája érzelmeire, reményeire hallgat, a történelemé a realitásokra.
Ennyi évvel Trianon után be kell látnunk: 202 tatai férfi értelmetlen,
számukra és számunkra eredménytelen háborúban pusztult el...
Maga a szobor is békétlenséget szült. Amikor 1926-ban felállították a Fülöp
Elemértől vásárolt, a Hadviselt Művészek Tárlatán díjat nyert szobrot,
testvérvárosnak, Tóvárosnak még nem volt háborús emlékműve. Márpedig a
magyar virtus szerint az nem lehet, hogy a szomszédnak van, nekünk nincs.
Így öt évvel később ugyan, de Tóvároson is felállították a tatai születésű
Lajos Béla kétalakos alkotását.
A talapzatra a tóvárosiak megnyugodva vésethették: "Megfizettünk mind mivel
csak tartozánk..."
